3. történet - Utána - mágiát leleplező mugli technológia

Cím: Kilenc-tizenegy projekt

Csapat: Utána

Kulcs: mágiát leleplező mugli technológia

Korhatár: 12

Figyelmeztetések: AU, mert Rowling epilógusa irreális

Jellemzők: regényterjedelmű alapötlet novellába sűrítve

Jogok: Rowlingé, meg akiknek még adott belőle. Én nem kaptam.

Páros: Hermione/Kingsley

Leírás: Harry megmentési kényszere fertőző, és ez világméretű következményekkel jár.

KILENC-TIZENEGY PROJEKT

Kingsley belépett a terembe és halkan becsukta maga mögött az ajtót. A beszélgetés még néhány másodpercig tartott, aztán mindenki észrevette őt, és elnémult.

- Örülök, hogy mind itt vannak – köszöntötte őket.

- Ha a mágiaügyi miniszter hív, hétfő hajnalban aligha lehet fontosabb programunk – felelte hűvösen Draco Malfoy.

- A reggel nyolc óra csak a lusta görényeknek hajnal – vágta rá Ron.

- Mintha te nem ásítoznál, Weasley – húzta el a száját Malfoy. – Megkérdezném, alvás helyett mivel töltötted az éjszakát, de tartok tőle, hogy halálra untatnál a válasszal. Annál még az is jobban érdekel, minek kellett idejönnünk, bár nem sok izgalmat remélek.

Talán hiba volt őt is meghívni a találkozóra, futott át Kingsley agyán. Talán Malfoy még ennyi idő után is sérelmezi, ami a halálfaló tárgyalások után történt. A szülei bebörtönzését, a vagyonelkobzást, a megszégyenülést. És hiába telt el négy év, hiába volt képes Malfoy a semmiből újrateremteni a hírnevét, szerzett bájitalmesteri címet és szakmai elismerést, biztos jövedelmet és új barátokat, Kingsleyre ugyanazzal a megvető tekintettel meredt, mint annak idején.

Annyi baj legyen. Ha hajlandó segíteni, közben bámulhat, ahogy csak akar. Malfoy az aranyvérű családok körében még mindig jelentős befolyással rendelkezett, nem beszélve arról, hogy a sajtóval kivételesen jó kapcsolatot ápolt, vagyis ha sikerül rávenni az együttműködésre, erős támogatót nyernek a személyében.

- Várjuk a tájékoztatását, miniszter úr! – szólalt meg hivatalos hangon Hermione.

Kingsley halkan felsóhajtott.

- Szeptember közepén esedékes az amerikai elnök érkezése, addig alig néhány hetünk maradt. Megtiszteltetés és a bizalom határozott jele, hogy hajlandó Londonba utazni, és itt tárgyalni velünk. Mindennek tökéletesen kell alakulnia.

A tucatnyi jelenlevő érdeklődéssel, ám enyhe zavarral hallgatta őt. Érthető, hiszen Hermione kivételével semmi közük nem volt a kormányzáshoz, a minisztériumhoz, vagy éppen egy külföldi delegációhoz.

- Most lesz az első évfordulója… - Röpke pillantást vetett két elsápadó arcra, és lágyabb hangon folytatta. – … az Esetnek. Azóta sikerült viszonylag hatékony és feszültségmentes együttműködést kialakítani az amerikai mugli vezetéssel. Az FBI, a CIA és az Amerikai Igazságügyi Minisztérium is lezárta a minket érintő nyomozásukat. A brit hatóságok felől sem nehezedik ránk nyomás, elismerik az erőfeszítéseinket, és ahol lehet, nyilvánosan támogatják és kiállnak a mágusvilág mellett. A mugli sajtóban lassan visszaszorulnak a támadó cikkek, bár az érdeklődésük nem csökken irántunk. Folyamatosan figyeljük és próbáljuk irányítani a megjelenő híreket, de a muglik negatívan reagálnak a cenzúrára, a titkolózásra, és a kommunikációs eszközeik fejlődésével egyre kevesebb befolyásunk van az információ terjedésére.

- Mi a helyzet a többi európai országgal? Ők is részt vesznek majd ezen a tárgyaláson? – kérdezte Molly. Fleurtől természetesen rendszeresen hallott a francia mágus-mugli kapcsolatok alakulásáról, de a kontinens többi részén nem voltak rokonaik.

- Viktor Krum szerint a bolgárok kelet felé fordultak, és igyekeznek az orosz nagyhatalommal egyezségre jutni – szólalt meg halkan Hermione. Kingsley látta, hogy a lány keze Harryét szorítja az asztallap takarásában. Bátorító pillantást vetett rá, majd Mollyra nézett.

- Lesz egy nagyobb, európai nemzetek közötti konferencia is, de mivel Amerikában történt az Eset, és… - Hermione összeszorított az ajkát, Harry tekintete lángolt – … és angol mágusok keltették a legnagyobb és legkorábbi feltűnést, ezért elsősorban ennek a két országnak kell javítani az együttműködésén. Ezzel megalapozhatjuk az európai konferencia sikerét is.

- Mit akarsz tőlünk, Kingsley? – Ron hangjának éle volt.

Molly szemrehányó pillantást vetett a fiára, ám Ron Hermione és Harry összekapcsolódó ujjait figyelte, arca eltorzult a féltékenységtől. Pedig semmi oka nem volt rá. A barátság, amely a trollal indult, és a sátorozás alatt elmélyült, az amerikai Eset során megingathatatlanná vált. És maradt ugyanolyan tiszta és ártatlan, mint tizenegy éves korukban.

Ám Ronban még mindig élt a trimágus irigység, és épp úgy magára hagyta a barátait az Amerikában történtek után, mint akkor régen, Mardekár medáljával.

Harry és Hermione megbocsátottak neki akkor és most is. De nem felejtettek. A távolság köztük érezhetővé és Ron temperamentuma miatt nehezen elviselhetővé vált.

- A brit mugliknak ez az egy év kevés volt ahhoz, hogy minden tekintetben elfogadják a mágusvilágot és a varázslókat – folytatta Kingsley. – Hivatali szinten szerencsére egyre kevesebb problémával küzdünk, ahogy az amerikaiaknál, úgy a brit hatóságoknál is dolgoznak varázslók és boszorkányok, ám társadalmi szinten ellenállásba ütköztünk.

Minerva és Molly meglepett képet vágtak, ám Harry bólintott.

- Nem tudják eldönteni, hogy utáljanak, irigyeljenek minket, vagy rajongjanak értünk. Ismerős helyzet, legalábbis nekem – fejezte be szárazon.

- Projektekre van szükségünk, kezdetnek legalább tíz-tizenkettőre – vette vissza a szót Kingsley. – Olyanokra, amik segítenek megkedveltetni magunkat a muglikkal. Közös tevékenységek, közös feladatok, olyasmi, amitől erősödik a köztünk levő bizalom. Sajnos, amit eddig tapasztaltak, megosztotta a muglikat. A legilimencia hatalmas segítség a nyomozásokban, ám az emberek félnek, hogy varázsló bűnözők kiszedik az elméjükből a zárkombinációikat, jelszavaikat. A gyógyítás terén sikereket értünk el egészen addig, míg csak a megfázás, felhorzsolt térdek, törött csuklók gyorsabb gyógyulásáról volt szó, ám nem hiszik el, hogy mi sem vagyunk képesek gyógyítani a rák minden fajtáját, vagy éppen nem tudunk védelmet nyújtani a fertőző betegségeik ellen. Kérem önöket, hogy találjanak ki ötleteket, amiket a delegáció érkezésének idejére a szakterületekért felelős kollégáim konkrét és részletes tervekké dolgozhatnak ki. Akinek alkalmas az időpont, azt várom holnapután reggel kilenc órára, ugyanebben a teremben. Aki nem tud eljönni, azt kérem, levélben vagy más úton küldje el a javaslatait.

- Mi hasznunk lesz ebből? – kérdezte élesen Malfoy. – Feleslegesen nem vesztegetem az időmet azzal, hogy a muglik felvidításán töprengjek.

- Az ötletadók részt vehetnek a projekt kialakításában, szerepet vállalhatnak a végrehajtásban, és a nyilvánosság számára készülő összefoglalókban kiemelt helyen említjük meg a hozzájárulásukat – felelte hűvösen Kingsley.

- Más szóval híres leszel, beleütheted az orrodat mindenbe, és ha mázlid van, a muglik is hajlandóak lesznek ezután megvásárolni a kotyvalékaidat, és ezzel növelik a bevételedet. Ezért már megéri törni a fejed? – érdeklődött Harry szárazon.

Malfoy ajka szóra nyílt, de végül inkább csendben maradt.

Kingsley gondolatban megveregette Harry vállát.

- Milyen szakterületekre gondolt, uram? – kérdezte udvariasan Neville. A fiú eddig csendben ült és csak egyszer-kétszer lankadt a figyelme, amikor Luna a fülébe súgott valamit.

Kingsley előhúzott egy pergament a zsebéből.

- Felírtam néhány témakört, amik a mugli közvélemény-kutatások szerint jelenleg a legérzékenyebb területek közé tartoznak: oktatási és kulturális különbségek, gazdasági ügyek. De várok javaslatokat sport, szórakozás, és bármi egyéb téren, amivel bevonhatnánk a muglikat a világunkba anélkül, hogy az irigységet vagy bizalmatlanságot szülne bennük.

- Vagyis barátságos krupnak higgyenek minket, ne ketrecbe zárandó vérfarkasnak – összegezte Malfoy.

És bár az egykori mardekáros gunyoros stílusa nem tetszett Kingsleynek, ő sem tudta volna pontosabban megfogalmazni a lényeget.

*

Másnap délelőtt Hermione két koppantás után belépett a hotelszobába.

Meg sem lepődött azon, hogy Harryt csomagolás közben találta. Amint a fiú meglátta őt, kibányászott egy cetlit a zsebéből.

- Nem hagylak cserben titeket, gondolkodtam Kingsley kérésén – nyújtotta Hermione felé a papírt. – Lefirkantottam néhány ötletet, majd nézd meg, szerinted melyik használható.

A lány átfutotta a listát, és felvonta a szemöldökét.

- A Voldemort elleni háborúk története mugli felnőtteknek, könyv formában? A gyerekeknek meg kifestő, társasjáték, plüssfigurák?

Harry beharapta az ajkát.

- Már úgyis hallottak róla. És ha egy kiadó összefogná az egész projektet, tisztázhatnánk a pletykákat. Még a varázslók közül sem mindenki tudja, valójában mi történt, a mugliknak pedig elmenne a kedvük az irigykedéstől, ha meghallanák, miket kellett művelnünk a „nagyobb jó” érdekében. A bevétel mehetne valamelyik alapítványba. Ez tetszenek az embereknek, nem?

Hermione lelkesen bólintott.

- Remek ötlet. De miért nem mondod el személyesen a megbeszélésen? Várhatnál az utazással, legalább addig – vetette fel Hermione, bár maga sem hitte, hogy Harryt sikerül maradásra bírnia.

Harry ugyanis a háború vége óta alig néhány hetet töltött Angliában, ideje nagy részében utazott, világot látott, idegen kultúrákat fedezett fel. Hátizsákkal bejárta a Távol-Keletet, szafarikon vett részt Afrikában, megmártózott az Amazonasban, és túrázott a forró, sivatagos Ausztráliában is.

A huszonegyedik születésnapja után Amerikát vette célba, ahova Hermione is elkísérte őt. Hiányzott nekik az együtt töltött idő, és Hermione úgy döntött, megérdemel néhány hét szabadságot. Jobban mondva, az akkori főnöke kitiltotta a minisztériumból két teljes hónapra, mivel a lány utolérhetetlen szorgalma és elhivatottsága rossz fényben tüntette fel a kevésbé igyekvő kollégákat, és lázadás tört ki a főosztályon, amit egyesek részéről idegösszeomlás és felmondás követett. Hermione beleegyezett, hogy a csapatszellem javulásának érdekében megmutatja, hogy ő is képes lazítani, és másoknak is lehetőséget ad a bizonyításra.

Szeptember elején érkeztek New Yorkba. Alig egy héttel később a repülőgépek becsapódtak az ikertornyokba.

Harry aznap reggel éppen egy útikönyvet böngészett a hotelszobában, Hermione pedig leszaladt a közeli újságárushoz, ahol titokban varázs-sajtótermékeket is árultak.

Az újságosstand az ikertornyok tövében állt.

Harry a hotel folyosóján dobogó léptekre és az egyre hangosabb kiáltásokra figyelt fel. A rémült és zavarodott vendégek szavaiból hamar rájött, hogy baj történt. Hermione hívása a mobiljára akkor futott be, amikor már a lépcsőn rohant lefelé.

A következő néhány órát még hónapokkal később sem tudta percről percre felidézni.

Pedig sokan faggatták őt.

Az orvosok, akiknél az első sérülteket hagyta, miután a közeli kórházba hoppanált velük. Szerencséjére az osztályon egy Justine nevű kvibli ápolónő is dolgozott, aki villámgyorsan megértette, Harry mit művel, és a közbenjárásának hála milliószor egyszerűbbé vált az amúgy lehetetlen helyzetet.

Faggatták őt a tűzoltók, akik az ikertornyokon próbálták menteni az embereket, és nem értették, hogyan lehetséges, hogy Harry időnként eltűnik, majd más-más emeleten bukkan fel.

Faggatták őt a rendőrök, akikre ráüvöltött, hogy tartsanak szabadon két utcával arrébb egy pár méteres kört, és ha megmagyarázhatatlan módon megjelenik a körben egy sebesült, gyorsan vigyék ki onnan, hogy hagyjanak helyet a sorban következőknek. A zsupszkulcsokat az irodákban talált holmikból készítette.

Hermione volt az egyetlen, aki nem tett fel kérdéseket. Szorosan átölelte Harryt, amikor összetalálkoztak, majd mindketten folytatták a hoppanálást és a mentést, egy idő után már a romok alól.

Napnyugtakor holtfáradtan, mocskosan és sebektől borítva rogytak le egymás mellé az útpadkára.

És amikor az első rendőr megindult feléjük, hagyták, tegyen velük, amit akar.

Mire magukhoz tértek annyira, hogy végiggondolják, milyen következménye lesz a tettüknek, az események elszabadultak. Az FBI értesítette az amerikai elnököt, az konzultált a saját embereivel, és még aznap éjjel Kingsley Shacklebolt, az angol mágiaügyi miniszter sürgős kandallóhívást kapott Washingtonból.

Reggel az amerikai újságok címoldalon hozták a tragédiát, az esti kiadások viszont már a két hős varázslóról írtak, akik emberek százait mentették ki az épületekből. Az internetre felkerültek a tornyok összeomlásáról készült amatőr felvételek, egy-kettőn Harry és Hermione hoppanálását és a sérültek zsupszkulcsos érkezését is rögzítették.

A kórház biztonsági kamerájának felvételeiből is kiszivárgott egy példány, és a rendőrök között is akadt, aki szívesen állt szóba riporterekkel.

De Harry és Hermione hallgatott. Nem beszéltek sem a nyomozókkal, sem a riporterekkel. Kingsley rövidesen megérkezett New Yorkba, ők bezárkóztak vele egy bűbájokkal védett szobába, és amikor kijöttek, beleegyeztek, hogy merengőbe helyezik a mentésről szóló emlékeiket. Kimerítő vallomást adtak a létező összes hatósági személynek, órákon át válaszoltak a felmerülő kérdésekre, ám miután kiengedték őket az FBI épületéből, meg sem szólaltak. Némán csomagoltak, némán nyújtották a kezüket a zsupszkulcs felé, és még Londonba érve sem hagyta el szó a szájukat. Kingsley feltűnés nélkül kicsempészte őket a minisztériumból, és napokon át titkolta mindenki elől, hol rejtőznek.

A következő hónapok során Harry és Hermione az egészségesnél több nyugtató és altató bájitalt fogyasztott, és továbbra is keveset beszéltek másokkal. Harry egy idő után Kanadába utazott, Hermione pedig rászokott, hogy a munkanap végén a miniszteri iroda felé tegyen egy kis kerülőt.

A környezetük csak Esetként utalt a történtekre, és ahogy telt az idő, lassan ritkultak a rémálmok.

Karácsonykor összesen kétszáznegyvenhat amerikai családtól kaptak üdvözlőlapot, többségéhez fényképet és meleg, hálás szavakat is csatoltak. Harry egy doboz mélyére rejtette a leveleket, ám Hermione albumba rendezte őket és az ágya feletti polcra helyezte.

- Ezek szerint mentselek ki Kingsleynél a holnapi ötletbörzén? – érdeklődött Hermione halvány mosollyal.

- Justine-nek megígértem, hogy nem maradok a szükségesnél tovább – felelte Harry.

- Ő sürgeti, hogy hazaérj, vagy neked sietős viszontlátni őt? – cukkolta a lány a barátját.

Harry zavartan vállat vont, és újra a bőrönd fölé hajolt.

- A sürgősségin létszámhiány van, ezért folyton ügyeleteket vállal, de a főnővér megígérte, hogy elengedi őt pár napra, amikor visszaérek. Elmegyünk a családjához, Torontóba.

- Családlátogatás? Elképzelhető, hogy gyűrűt is rejtegetsz a bőröndben? – kuncogott a lány.

Harry elvörösödött.

- Justine okos, kedves és gyönyörű. Könnyű vele lenni. Nem kell magyarázkodnom, ha rossz napom van, és nem zavarja a… ez az egész felhajtás, ami Angliában fogad, ha idejövök.

- És az sem gond, hogy ő kvibli, ugye?

Harry bólintott.

- Mellette én is kvibliként élek. Mostanában már alig varázsolok. De ha mégis, a szeme sem rebben.

- Justine egy igazi főnyeremény – biccentett Hermione. – Az egyetlen hibája, hogy Kanadába született. Egy egész óceán választ el tőled.

- Te is hiányzol ám – villantott féloldalas mosolyt Harry. – A telefon meg a levelek… néha kevés. Eljöhetnél síelni velünk a karácsonyi ünnepek után. Justine kedvel, örülne neked. Vagy akár jöhetnétek ketten is.

Most Hermione pirult el.

- Kingsley már említette, hogy tervei vannak karácsonyra – mormolta. – Még nem döntötte el, hogy indul-e a következő választáson, de jövő nyárra amúgy is terveztünk egy hosszabb nyaralást.

- Nyaralást, vagy nászutat? – ugratta Harry a lányt.

- Alig egy éve vagyunk együtt, túl korai ilyesmire gondolni! És még csak huszonkét éves vagyok! – kiáltotta Hermione.

Harry vállat vont.

- Én is, de benned mégis felmerült, hogy gyűrűt vettem Justine-nek. Szóval, ha én elég érett vagyok a házassághoz, akkor te még inkább. És Kingsley komoly férfi, idősebb is nálad, összeilletek. A választáson pedig még több esélye lesz, ha addigra a felesége is mellette áll.

Hermionénak erre kivételesen nem volt válasza, ráadásul gyanúsan elpirult.

Harry mosolya kiszélesedett.

- Előbb-utóbb el kell mondanod a többieknek is. Tudod, milyen Mrs. Weasley. A saját gyerekei mellett a mi szerelmi életünket is nyomon követi, és szívrohamot kap, ha nem tőled tudja meg, hogy férjhez mész. A munkahelyeden sem tehetsz örökké úgy, mintha csakis hivatalos kapcsolat lenne köztetek. A „miniszter úr” helyett egyszer majd cukorborsónak szólítod Kingsleyt, és akkor kitör a botrány.

Hermione felháborodottan tátogott.

- Ilyet sosem tennék! – kiáltotta.

- Vannak más, kínosabb becenevek is – vigyorgott Harry. Aztán elkomolyodott. – Ronnak is szólnod kéne. Megsértődik, ha mástól tudja meg.

Hermione felsóhajtott.

- Ron így is, úgy is megsértődik, és borzalmasan fog viselkedni. Nem is értem, alig pár hónapig jártunk együtt, és a végén ő is belátta, hogy nem illünk egymáshoz. Mégis…

- Csalódott, amiért nem működött köztetek a dolog – vont vállat Harry. – Rám azért haragszik, mert nem vettem el Ginnyt és nem álltam be aurornak. Ehelyett körbejártam a világot, ráadásul most még híresebb vagyok, mint a háború után, és ez kiborítja. Az, hogy te is címlapokon szerepelsz, gyakran velem együtt, már túl sok az egójának.

- Eljöhetett volna velünk Amerikába – mormolta Hermione. – Mondtam neki, hogy én nem bánom, ha csatlakozik, George is tudta volna nélkülözni. De ő dühbe gurult és képtelen ostobaságokkal vádolt meg minket.

- Nekem azt mondtad, hogy nem volt kedve utazni – vonta fel a szemöldökét Harry.

A lány elfordította a fejét, és ökölbe szorította a kezét.

- Mindig tudtuk, hogy Ron forrófejű, és meggondolatlan dolgokat mond, ha elveszíti a fejét. Semmi szükség nem volt rá, hogy ti ketten is összevesszetek.

- A lényegen nem változtat – szögezte le Harry. – Ron rád féltékeny, rám dühös. Engem nem zavar, magamban már lezártam a régi barátságunkat, és úgysem találkozom vele szinte soha. A többi Weasleyvel meg nélküle is tarthatom a kapcsolatot. De te itt, Londonban élsz, ezért nem árt, ha mesélsz neki Kingsleyről és reménykedsz, hogy benőtt a feje lágya. Talán, ha látja, hogy szeretitek egymást, végre beletörődik, hogy nincs nálad több esélye.

- Remélem – felelte Hermione. – Mindenesetre jó tudni, hogy Ron elől egészen Kanadáig menekülhetünk, ha úgy adódik.

- Mindenképpen szívesen látunk titeket. Ront meg majd lerázzuk a fenyőerdőkben.

*

Késő délután Hermoine üzenetet kapott a Roxfortból, és azonnal útra kelt.

Minerva McGalagony kurta biccentéssel fogadta őt.

- Miss Granger, köszönöm, hogy eljött. Holnap reggelre a Roxfort Irányító Bizottsága sürgős ülést hívott össze, ezért nem tudok a minisztériumba menni. De fontosnak tartom, hogy segítsek a mugli projektek ügyében, ezért önön keresztül szeretném eljuttatni a javaslataimat Mr. Shackleboltnak. Természetesen küldök a miniszter úrnak egy összefoglaló tájékoztatót is, de ha most megtárgyaljuk a részleteket, a felmerülő kérdéseit azonnal megválaszolhatja majd. Remélem, nem veszi zokon, hogy igénybe veszem az idejét.

Hermione megrázta a fejét.

- Mit talált ki, igazgatónő? – érdeklődött udvariasan.

McGalagony megköszörülte a torkát.

- Erre még nem volt precedens a Roxfort működése során, ám belátom, hogy változnak az idők, és a varázsvilágnak alkalmazkodnia kell az új helyzethez. A Roxfort vezetésében is rugalmasságra van szükség, és én örömmel segítek kidolgozni a részleteket, amennyiben a minisztérium érdemesnek tartja az ötletemet a megvalósításra. Először persze kísérleti jelleggel, rövid időre, kis létszámmal.

McGalagony ideges volt, ennyit Hermione könnyedén leszűrhetett a monológból. A professzor ritkán volt ennyire bőbeszédű, és a pergamenszínű arca is egészen kipirult, miközben előadta a mondandóját.

Ám Hermione még mindig nem tudta, mi maga az ötlet.

- Ha hallhatnám a részleteket is… - vetette fel óvatosan.

McGalagony kihúzta magát, és enyhén szemrehányó pillantást vetett a lányra.

- Éppen készültem rátérni arra is – közölte szigorúan. – A Roxfort tananyaga elsősorban a varázslásra képes gyermekek oktatási szempontjai alapján lett kialakítva, és bár az évszázadok során módosult az előtérbe helyezett tantárgyak típusa, soha fel sem merült, hogy ne a mágia oldaláról közelítsük meg a kérdést. Ám elképzelhető, hogy a mugliknak is tudunk értékes információval szolgálni. A Mágikus Lények Gondozása, a Gyógynövénytan, a Mágiatörténet, a Jóslástan, sőt, még a Bájitaltan egyes részei is hasznosak és érdekesek lehetnek a mugli fiatalok számára. Nyaranta a Roxfort kiürül, ám a birtokot körülvevő bűbájok módosításával megoldható lenne, hogy néhány hétre mugli diákok költözzenek a kastélyba, és rövidített, célzott oktatásban részesüljenek. A tanári kar tagjai közül bevonnánk azokat, akiknek hajlandóak lerövidíteni a nyári szabadságukat.

- Olyan lenne, mint a mugliknál a nyári egyetem? – kérdezte Hermione. McGalagony értetlenül pislogott, ám Hermione nem állt le magyarázkodni. – Ez csodálatos ötlet! Akár a hatod-hetedévesek is besegíthetnének, önkéntes alapon. Megvizsgáljuk a mostani tankönyveket, aztán készítünk a mugli gyerekeknek saját, rövidített példányokat.

McGalagony készült megszólalni, ám Hermione, ha egy ötlet gyökeret vert a fejében, megállíthatatlanná vált.

- A tábor elején elkísérhetnék ide őket a szüleik, tarthatnánk nekik idegenvezetést a birtokon, így láthatnák, hol töltik majd az idejüket a gyerekeik – morfondírozott tovább a lány. – Összeköthetnénk a táborozást kirándulásokkal, szabadon válaszható programként, például Roxmortsba vagy az Abszol Útra, meghívhatnánk…

- Jól van, Miss Granger, látom, érti a lényeget – szakította félbe az igazgatónő a monológot. – A többit magára bízom, tájékoztassa az illetékes főosztályt, és amennyiben eljutunk a megvalósításig, állok a rendelkezésükre.

Hermionénak alig tűnt fel, hogy McGalagony kikíséri őt az iskolából. Gondolatban már listákat írt, könyveket böngészett és programokat tervezett.

*

Este Hermione a kandalló előtti fotelbe kucorodott. Az ölében egy vastag jegyzettömböt tartott, aminek a szélére golyóstollat csíptetett. A földön körülötte pergamentekercsek hevertek, a lábánál, veszélyes közelségben egy tintatartó állt, és a fotel karfáján két penna pihent.

Hermione orra tintafoltos volt, de ezt csak Kingsley látta, amint besétált a konyhából.

- Legalább addig kelj fel onnan, amíg megvacsorázunk – kérte. – Tudom, hogy fél éjszaka a projektjavaslatokon fogsz dolgozni, engem is ébren tartasz, és reggel mindketten álmosan indulunk dolgozni. Most viszont szeretnék legalább egy fél óráig nem a munkára gondolni, hanem arról beszélgetni, milyen gyönyörű vagy, amikor a tűz fénye megcsillan a hajadon, és mennyire szeretem az illatodat.

- Nehogy azt hidd, hogy romantikával levehetsz a lábamról – felelte játékosan Hermione, de már félre is tette a tollat. Kikászálódott a jegyzetei alól és Kingsleyhez lépett.

A férfi erős karjai körbefonták őt, ajkuk egymáshoz tapadt.

Hermione boldog volt. Igen, valószínűleg ébren tartja majd Kingsleyt fél éjszaka, de nem csak a projektek miatt…

*

Molly negyedórával kezdés előtt érkezett, mentegetőzéssel indított, de Kingsley gyorsan megnyugtatta őt.

- Egyáltalán nem probléma, hogy Ron nem tudott eljönni, tökéletesen megfelel, hogy ön továbbítja a fia ötleteit, Mrs. Weasley.

Molly helyet foglalt és a táskájából előhúzott két pergamentekercset. Az egyiket átnyújtotta a miniszternek, a másikat Hermione felé tolta.

- Ha jól vettem ki Ron szavait, ő a sport, a kviddics felől fogná meg a muglik érdeklődését – kezdte az asszony a magyarázatot. – Bevonná a muglikat is a bajnokság követésébe. Nyilvánossá tenné a mérkőzéseket, és említette, hogy a telezízón… telenívón… valahogy azoknak a mugliknak is megmutatná a meccseket, akik nem tudnak eljönni a stadionba.

- Televízió – segítette ki Hermione. – Jó ötlet. A muglik számtalan sportért rajonganak, eljárnak a kedvenc csapataik mérkőzéseire, fogadásokat kötnek, rajongói klubokat alapítanak, vagyis pont úgy szeretik a saját sportjaikat, mint mi a kviddicset. Ez biztosan megkönnyítené a két világ összekapcsolódását.

- Ron még olyasmit is mondott, hogy valamiképpen lehetővé tenné a mugliknak is a kviddicset. Bevallom – szabadkozott Molly –, ezt nem egészen értettem. A kviddics lényege a repülés, nem? De Ron azt mondta, részletesen leírta a javaslatát, és ha kell, szívesen részt is vesz majd a projektben.

Kingsley az előtte heverő pergament tanulmányozta.

- Igen, már látom. Talajszinthez közeli, megbűvölt cikeszt alkalmazna. A hajtók és terelők szerepe kissé megváltozna. Úgy látom, Ron felettébb járatos a mugli sportokban is. Említi a kézilabdát, és az… amerikai focit? – nézett kérdőn Hermionéra.

A lány bólintott.

- A futball amerikai változatában a testi izomzat és az erőszakos fellépés is helyet kap a stratégia mellett. Értem, miért gondolja, hogy a terelők feladata azokhoz hasonlítható.

- Ó, és George azt üzente, hogy a Varázsvicc Vállalat a következő két üzletét mugli környéken nyitja meg, ráadásul az Abszol Úton levő üzletében egy éven át kedvezményekkel várja a mugli gyerekeket, ha meg tudjuk oldani, hogy eljussanak oda.

Hermione tekintete felcsillant.

- Már tervbe vettük az Abszol Út elérhetővé tételét a mugli közönség előtt, George ajánlata remekül illeszkedik majd a kiránduló programok közé.

Kingsley hátradőlt a székén.

- Szépen gyűlnek a projekttervek, ha mindenki javasol valamit, bőven elláthatom feladatokkal az illetékes osztályokat.

Molly megköszörülte a torkát, és a kezében levő zsebkendőt gyűrögette.

- Az én ötletem igazán csak egy kis semmiség. Valószínűleg ostobaságnak tartják majd, de próbáltam kigondolni, miben segíthetnék a nagycsaládos édesanyáknak. Töprengtem, hogy nekem mire lett volna szükségem, és mi az, amit a mágiám révén hasznosítani tudtam a mindennapokban.

- Mrs. Weasley, ön a legkiválóbb és legharcedzettebb anya, akit csak ismerek – bókolt Kingsley. – Bármibe fogadnék, hogy az ön ötlete lesz az egyik legnépszerűbb. Néha elég egy kis apróság is, hogy könnyítsen a mindennapokon, és a családanyák szerepe a mugliknál is épp olyan fontos, mint közöttünk.

Mrs. Weasley elpirult.

Hermione elfojtotta a mosolyát. Kingsley hízelgés terén is utolérhetetlen volt.

- Szóval, indíthatnánk egy bűbáj-szolgálatot. Tudják, elmehetnénk muglik házába, és elvégeznénk azokat a feladatokat, amik nekik gondot okoznak. Varrás, főzés, takarítás, ilyesmik. Vagy például gyerekszülés után. A nagyszülők és testvérek, meg az egyéb rokonok ilyenkor rengeteget segítenek, de olyan anya is van, aki mellett nem áll senki az első hetekben. Tudom, hogy van erre mugli személyzet is, akik ezzel foglalkoznak, de mágiával minden gyorsabban menne, és néha éppen az idő kevés arra, hogy mindennel elkészüljenek. A szegényeknek akár ingyen is segíthetnénk, ha találnánk támogatókat.

Kingsley homlokán megjelent egy apró ránc.

- Az ötlet megvalósítható, és az ingyenesség kihangsúlyozásával határozottan nőne a népszerűségünk. De vigyáznunk kell, nehogy ezzel a mugli szolgáltatóknak okozzunk anyagi hátrányt.

- Esetleg összefoghatnánk velük – javasolta Hermione. – A családgondozók, szociális munkások, védőnők hálózata kiterjedt, de munkaerőhiánnyal küzdenek, főképp, mert érzelmileg és fizikailag is kimerítő a feladatkörük, és a bérezésük sem túl magas. Ők biztosan örülnének, ha beszállnánk.

Kingsley beleegyezően bólintott, mire Hermione vad jegyzetelésbe kezdett.

Molly megkönnyebbülten sóhajtott.

- Sietek, nem érek rá a többiek sületlenségét hallgatni, szóval elmondom az ötletemet, és várom a baglyot a további intézkedésekről – közölte Malfoy.

- Neked is jó reggelt, Draco! – köszöntötte gúnyosan Hermione. – A világért sem akarunk a szükségesnél több időt tölteni a társaságodban, ezért valójában szívességet teszel nekünk, ha rövidre fogod.

Malfoy felhúzta az orrát, és egyenesen a miniszter felé fordult. Tudomást sem vett a vele egyszerre érkező Lunáról és Neville-ről, a még mindig ott ülő Mollyról, és Hermionét is levegőnek nézte ezek után.

- Két ajánlatom is van, elvárom, hogy ezek alapján jelentős pozíciót tölthessek be a projektekben. Az egyik a Gringotts. Tárgyaltam tegnap a koboldokkal, akik hajlandóak kiterjeszteni az ügyfélkörüket vagyonos muglikkal. Egy Gringotts széf még a muglik biztonsági rendszerénél is hatékonyabb…

- Kivéve, ha Harrynek kell még egy teásbögre, és éppen sárkány-repülős napja van – mormolta Hermione.

- … és a koboldokat, mondhatni, fellelkesítette a várható bevételnövekmény.

- Rendben, megkeressük majd őket – biccentett Kingsley. – Önt pedig értesítjük a tárgyalások alakulásáról.

- A másik ötletem az aranyvérű családok üresen álló birtokaira vonatkozik. A kúriákat szabadon látogathatóvá tehetnénk a muglik előtt. A portrékkal elcseveghetnének, és úgy éreznék, mintha nem ostoba varázstalan semmik lennének, hanem jelentős személyiségek, akik kivételes helyen járnak.

- Nem tetszik a megfogalmazásod – közölte vele jegesen Kingsley. – Nagyon nem tetszik. Ne adj rá okot, hogy azt higgyem, még mindig Voldemort eszméit vallod a muglikkal kapcsolatban.

Malfoy felállt, és merev tartással elindult kifelé.

Az ajtóból még visszaszólt:

- Ne felejtse el, hogy nem minden aranyvérű családtag van börtönben vagy a temetőben. Ha azt akarja, hogy bárhova is beengedjük a muglikat, hagyjon békén minket és a nézeteinket!

Kingsley és Hermione összenéztek. Malfoyjal még sok bajuk lesz.

- Mágikus állatkert? – nézett Hermione meglepetten Lunára. – Azt hittem, te nem szereted, ha… tudod, a kerítéseket és láncokat.

- A narglikat úgysem állítaná meg a kerítés, átrepülnének alatta – felelte Luna elrévedő tekintettel.

- Alatta? – ismételte Hermione. Segélykérő pillantást vetett Neville-re aki vigyorogva hallgatta barátnője ötletét. – Akkor miféle állatkertre gondoltál?

- Hatalmasra – válaszolt Luna. – Körbejárnánk a hegyeket, víz alatt úsznánk, és a mugli gyerekek játszhatnának a pörgő puffancsokkal.

Újabb segélykérő pillantás, újabb vigyor.

Kingsley úgy döntött, közbeavatkozik, mielőtt a szerelme idegrohamot kap.

- Miss Lovegood, nagyra értékelem, hogy hajlandó segíteni nekünk. Ha jól értem, egy rezervátumszerűségre gondolt, ahova muglik is beléphetnének, ugye?

Luna válasz helyett érdeklődve bámulta az ajtó feletti szürke foltot a falon.

Neville végre megszólalt.

- A Tiltott Rengeteg adta az ötletet. Ott is különböző fajok élnek egymás mellett, viszonylag békességben. És Hagrid kialakított egy ösvényt, amelyen ha közlekedett, sőt, ha diákok is voltak vele, a lények békén hagyták, sem nem támadtak, sem nem menekültek előle. Luna úgy véli, a mugliknak tetszene, ha legalább távolról láthatnának igazi unikornist, sárkányt, kentaurt, amikről eddig csak mítoszokat hallottak. Természetesen komoly biztonsági intézkedésekre lesz szükség, és tárgyalnunk kell a kentaurokkal is, de…

- Igazatok van, ez megoldható – vágott közbe Hermione. – Luna, ezt szuper. Neville, neked is van saját ötleted, vagy Lunával együtt dolgoztok majd ezen?

- Igen, azt hiszem, van. – Neville beharapta az ajkát, majd nagy levegőt vett. – Egy múzeum. A muglik szeretnek múzeumba járni, festményeket meg szobrokat nézni. Legalábbis úgy hallottam. – Hermione bátorítóan mosolygott rá, mire Neville valamivel magabiztosabban folytatta: - Lehetne egy múzeum a varázsvilág történetéről. Kiállíthatnánk mi is varázslók által készített képeket, meg egyéb holmikat. És talán néhány beszélő portrét is, ami a Roxfortban is van a falon. Meg amit Malfoy mondott, hogy a kúriákban is érdekelné a muglikat. A portrék mesélhetnének nekik arról, amit éppen látnak. Ez izgalmas lenne, nem?

- Fantasztikus! – dícsérte Hermione. – Nem is értem, miért nincs még ilyen. Elvégre ez a mágusgyerekeknek is hasznos lenne, miközben felnőnek, nem? Vagy a hozzám hasonló mugliszülötteknek, akik óriási lemaradásban vannak a kultúra terén, amikor belépnek a varázsvilágba.

Luna talált egy újabb foltot a falon, és le sem vette róla a tekintetét, de a keze azért rátalált Neville-ére, és megsimogatta azt.

- Nézzük csak! – összegezte Hermione. A megbeszélés véget ért, kettőjükön kívül más nem maradt a teremben. – Harrynek volt két javaslata, a felnőtteknek és a gyerekeknek szóló változat Voldemortról. Aztán az igazgatónő ötlete a nyári táborról, illetve az azzal összekapcsolható tervem a mugli túrákról Roxmortsba és az Abszol Útra. Ron kviddics-közvetítése és a játék mugli változata, az már hat. Luna rezervátuma és Neville múzeuma, az már nyolc. Molly bűbáj-szakszervízével együtt összesen kilenc projektterv. Ha belevesszük a gringottsos tárgyalásokat és a Malfoy-féle kúrialátogatásokat is, úgy már tizenegy. Izgalmas időszak előtt állunk.

- Együtt bármire képesek vagyunk – mormolta Kingsley, de mivel közben Hermione ajkát bámulta, lehet, hogy nem a projektekre gondolt…

VÉGE