Cím: Kilenc-tizenegy projekt
Csapat: Utána
Kulcs: mágiát leleplező mugli
technológia
Korhatár: 12
Figyelmeztetések: AU, mert
Rowling epilógusa irreális
Jellemzők:
regényterjedelmű alapötlet novellába sűrítve
Jogok: Rowlingé, meg akiknek még adott
belőle. Én nem kaptam.
Páros: Hermione/Kingsley
Leírás: Harry megmentési kényszere
fertőző, és ez világméretű következményekkel jár.
KILENC-TIZENEGY
PROJEKT
Kingsley
belépett a terembe és halkan becsukta maga mögött az ajtót. A beszélgetés még
néhány másodpercig tartott, aztán mindenki észrevette őt, és elnémult.
-
Örülök, hogy mind itt vannak – köszöntötte őket.
-
Ha a mágiaügyi miniszter hív, hétfő hajnalban aligha lehet fontosabb programunk
– felelte hűvösen Draco Malfoy.
-
A reggel nyolc óra csak a lusta görényeknek hajnal – vágta rá Ron.
-
Mintha te nem ásítoznál, Weasley – húzta el a száját Malfoy. – Megkérdezném,
alvás helyett mivel töltötted az éjszakát, de tartok tőle, hogy halálra
untatnál a válasszal. Annál még az is jobban érdekel, minek kellett idejönnünk,
bár nem sok izgalmat remélek.
Talán
hiba volt őt is meghívni a találkozóra, futott át Kingsley agyán. Talán Malfoy
még ennyi idő után is sérelmezi, ami a halálfaló tárgyalások után történt. A
szülei bebörtönzését, a vagyonelkobzást, a megszégyenülést. És hiába telt el négy
év, hiába volt képes Malfoy a semmiből újrateremteni a hírnevét, szerzett bájitalmesteri
címet és szakmai elismerést, biztos jövedelmet és új barátokat, Kingsleyre
ugyanazzal a megvető tekintettel meredt, mint annak idején.
Annyi
baj legyen. Ha hajlandó segíteni, közben bámulhat, ahogy csak akar. Malfoy az
aranyvérű családok körében még mindig jelentős befolyással rendelkezett, nem
beszélve arról, hogy a sajtóval kivételesen jó kapcsolatot ápolt, vagyis ha
sikerül rávenni az együttműködésre, erős támogatót nyernek a személyében.
- Várjuk
a tájékoztatását, miniszter úr! – szólalt meg hivatalos hangon Hermione.
Kingsley
halkan felsóhajtott.
- Szeptember
közepén esedékes az amerikai elnök érkezése, addig alig néhány hetünk maradt.
Megtiszteltetés és a bizalom határozott jele, hogy hajlandó Londonba utazni, és
itt tárgyalni velünk. Mindennek tökéletesen kell alakulnia.
A tucatnyi
jelenlevő érdeklődéssel, ám enyhe zavarral hallgatta őt. Érthető, hiszen
Hermione kivételével semmi közük nem volt a kormányzáshoz, a minisztériumhoz,
vagy éppen egy külföldi delegációhoz.
- Most
lesz az első évfordulója… - Röpke pillantást vetett két elsápadó arcra, és lágyabb
hangon folytatta. – … az Esetnek. Azóta sikerült viszonylag hatékony és
feszültségmentes együttműködést kialakítani az amerikai mugli vezetéssel. Az
FBI, a CIA és az Amerikai Igazságügyi Minisztérium is lezárta a minket érintő
nyomozásukat. A brit hatóságok felől sem nehezedik ránk nyomás, elismerik az erőfeszítéseinket,
és ahol lehet, nyilvánosan támogatják és kiállnak a mágusvilág mellett. A mugli
sajtóban lassan visszaszorulnak a támadó cikkek, bár az érdeklődésük nem
csökken irántunk. Folyamatosan figyeljük és próbáljuk irányítani a megjelenő híreket,
de a muglik negatívan reagálnak a cenzúrára, a titkolózásra, és a kommunikációs
eszközeik fejlődésével egyre kevesebb befolyásunk van az információ
terjedésére.
-
Mi a helyzet a többi európai országgal? Ők is részt vesznek majd ezen a
tárgyaláson? – kérdezte Molly. Fleurtől természetesen rendszeresen hallott a
francia mágus-mugli kapcsolatok alakulásáról, de a kontinens többi részén nem
voltak rokonaik.
-
Viktor Krum szerint a bolgárok kelet felé fordultak, és igyekeznek az orosz
nagyhatalommal egyezségre jutni – szólalt meg halkan Hermione. Kingsley látta,
hogy a lány keze Harryét szorítja az asztallap takarásában. Bátorító pillantást
vetett rá, majd Mollyra nézett.
-
Lesz egy nagyobb, európai nemzetek közötti konferencia is, de mivel Amerikában történt
az Eset, és… - Hermione összeszorított az ajkát, Harry tekintete lángolt – … és
angol mágusok keltették a legnagyobb és legkorábbi feltűnést, ezért elsősorban
ennek a két országnak kell javítani az együttműködésén. Ezzel megalapozhatjuk
az európai konferencia sikerét is.
- Mit
akarsz tőlünk, Kingsley? – Ron hangjának éle volt.
Molly
szemrehányó pillantást vetett a fiára, ám Ron Hermione és Harry összekapcsolódó
ujjait figyelte, arca eltorzult a féltékenységtől. Pedig semmi oka nem volt rá.
A barátság, amely a trollal indult, és a sátorozás alatt elmélyült, az amerikai
Eset során megingathatatlanná vált. És maradt ugyanolyan tiszta és ártatlan,
mint tizenegy éves korukban.
Ám
Ronban még mindig élt a trimágus irigység, és épp úgy magára hagyta a barátait
az Amerikában történtek után, mint akkor régen, Mardekár medáljával.
Harry
és Hermione megbocsátottak neki akkor és most is. De nem felejtettek. A
távolság köztük érezhetővé és Ron temperamentuma miatt nehezen elviselhetővé
vált.
-
A brit mugliknak ez az egy év kevés volt ahhoz, hogy minden tekintetben elfogadják
a mágusvilágot és a varázslókat – folytatta Kingsley. – Hivatali szinten szerencsére
egyre kevesebb problémával küzdünk, ahogy az amerikaiaknál, úgy a brit
hatóságoknál is dolgoznak varázslók és boszorkányok, ám társadalmi szinten
ellenállásba ütköztünk.
Minerva
és Molly meglepett képet vágtak, ám Harry bólintott.
-
Nem tudják eldönteni, hogy utáljanak, irigyeljenek minket, vagy rajongjanak
értünk. Ismerős helyzet, legalábbis nekem – fejezte be szárazon.
-
Projektekre van szükségünk, kezdetnek legalább tíz-tizenkettőre – vette vissza
a szót Kingsley. – Olyanokra, amik segítenek megkedveltetni magunkat a
muglikkal. Közös tevékenységek, közös feladatok, olyasmi, amitől erősödik a
köztünk levő bizalom. Sajnos, amit eddig tapasztaltak, megosztotta a muglikat.
A legilimencia hatalmas segítség a nyomozásokban, ám az emberek félnek, hogy
varázsló bűnözők kiszedik az elméjükből a zárkombinációikat, jelszavaikat. A
gyógyítás terén sikereket értünk el egészen addig, míg csak a megfázás,
felhorzsolt térdek, törött csuklók gyorsabb gyógyulásáról volt szó, ám nem
hiszik el, hogy mi sem vagyunk képesek gyógyítani a rák minden fajtáját, vagy
éppen nem tudunk védelmet nyújtani a fertőző betegségeik ellen. Kérem önöket,
hogy találjanak ki ötleteket, amiket a delegáció érkezésének idejére a
szakterületekért felelős kollégáim konkrét és részletes tervekké dolgozhatnak
ki. Akinek alkalmas az időpont, azt várom holnapután reggel kilenc órára,
ugyanebben a teremben. Aki nem tud eljönni, azt kérem, levélben vagy más úton
küldje el a javaslatait.
-
Mi hasznunk lesz ebből? – kérdezte élesen Malfoy. – Feleslegesen nem
vesztegetem az időmet azzal, hogy a muglik felvidításán töprengjek.
-
Az ötletadók részt vehetnek a projekt kialakításában, szerepet vállalhatnak a
végrehajtásban, és a nyilvánosság számára készülő összefoglalókban kiemelt
helyen említjük meg a hozzájárulásukat – felelte hűvösen Kingsley.
-
Más szóval híres leszel, beleütheted az orrodat mindenbe, és ha mázlid van, a
muglik is hajlandóak lesznek ezután megvásárolni a kotyvalékaidat, és ezzel
növelik a bevételedet. Ezért már megéri törni a fejed? – érdeklődött Harry
szárazon.
Malfoy
ajka szóra nyílt, de végül inkább csendben maradt.
Kingsley
gondolatban megveregette Harry vállát.
-
Milyen szakterületekre gondolt, uram? – kérdezte udvariasan Neville. A fiú
eddig csendben ült és csak egyszer-kétszer lankadt a figyelme, amikor Luna a
fülébe súgott valamit.
Kingsley
előhúzott egy pergament a zsebéből.
-
Felírtam néhány témakört, amik a mugli közvélemény-kutatások szerint jelenleg a
legérzékenyebb területek közé tartoznak: oktatási és kulturális különbségek,
gazdasági ügyek. De várok javaslatokat sport, szórakozás, és bármi egyéb téren,
amivel bevonhatnánk a muglikat a világunkba anélkül, hogy az irigységet vagy
bizalmatlanságot szülne bennük.
-
Vagyis barátságos krupnak higgyenek minket, ne ketrecbe zárandó vérfarkasnak –
összegezte Malfoy.
És
bár az egykori mardekáros gunyoros stílusa nem tetszett Kingsleynek, ő sem
tudta volna pontosabban megfogalmazni a lényeget.
*
Másnap
délelőtt Hermione két koppantás után belépett a hotelszobába.
Meg
sem lepődött azon, hogy Harryt csomagolás közben találta. Amint a fiú meglátta
őt, kibányászott egy cetlit a zsebéből.
-
Nem hagylak cserben titeket, gondolkodtam Kingsley kérésén – nyújtotta Hermione
felé a papírt. – Lefirkantottam néhány ötletet, majd nézd meg, szerinted melyik
használható.
A
lány átfutotta a listát, és felvonta a szemöldökét.
-
A Voldemort elleni háborúk története mugli felnőtteknek, könyv formában? A
gyerekeknek meg kifestő, társasjáték, plüssfigurák?
Harry
beharapta az ajkát.
-
Már úgyis hallottak róla. És ha egy kiadó összefogná az egész projektet,
tisztázhatnánk a pletykákat. Még a varázslók közül sem mindenki tudja,
valójában mi történt, a mugliknak pedig elmenne a kedvük az irigykedéstől, ha
meghallanák, miket kellett művelnünk a „nagyobb jó” érdekében. A bevétel
mehetne valamelyik alapítványba. Ez tetszenek az embereknek, nem?
Hermione
lelkesen bólintott.
- Remek
ötlet. De miért nem mondod el személyesen a megbeszélésen? Várhatnál az
utazással, legalább addig – vetette fel Hermione, bár maga sem hitte, hogy
Harryt sikerül maradásra bírnia.
Harry
ugyanis a háború vége óta alig néhány hetet töltött Angliában, ideje nagy
részében utazott, világot látott, idegen kultúrákat fedezett fel. Hátizsákkal
bejárta a Távol-Keletet, szafarikon vett részt Afrikában, megmártózott az
Amazonasban, és túrázott a forró, sivatagos Ausztráliában is.
A
huszonegyedik születésnapja után Amerikát vette célba, ahova Hermione is
elkísérte őt. Hiányzott nekik az együtt töltött idő, és Hermione úgy döntött,
megérdemel néhány hét szabadságot. Jobban mondva, az akkori főnöke kitiltotta a
minisztériumból két teljes hónapra, mivel a lány utolérhetetlen szorgalma és
elhivatottsága rossz fényben tüntette fel a kevésbé igyekvő kollégákat, és
lázadás tört ki a főosztályon, amit egyesek részéről idegösszeomlás és felmondás
követett. Hermione beleegyezett, hogy a csapatszellem javulásának érdekében
megmutatja, hogy ő is képes lazítani, és másoknak is lehetőséget ad a
bizonyításra.
Szeptember
elején érkeztek New Yorkba. Alig egy héttel később a repülőgépek becsapódtak az
ikertornyokba.
Harry
aznap reggel éppen egy útikönyvet böngészett a hotelszobában, Hermione pedig
leszaladt a közeli újságárushoz, ahol titokban varázs-sajtótermékeket is
árultak.
Az
újságosstand az ikertornyok tövében állt.
Harry
a hotel folyosóján dobogó léptekre és az egyre hangosabb kiáltásokra figyelt fel.
A rémült és zavarodott vendégek szavaiból hamar rájött, hogy baj történt.
Hermione hívása a mobiljára akkor futott be, amikor már a lépcsőn rohant lefelé.
A
következő néhány órát még hónapokkal később sem tudta percről percre felidézni.
Pedig
sokan faggatták őt.
Az
orvosok, akiknél az első sérülteket hagyta, miután a közeli kórházba hoppanált
velük. Szerencséjére az osztályon egy Justine nevű kvibli ápolónő is dolgozott,
aki villámgyorsan megértette, Harry mit művel, és a közbenjárásának hála
milliószor egyszerűbbé vált az amúgy lehetetlen helyzetet.
Faggatták
őt a tűzoltók, akik az ikertornyokon próbálták menteni az embereket, és nem
értették, hogyan lehetséges, hogy Harry időnként eltűnik, majd más-más emeleten
bukkan fel.
Faggatták
őt a rendőrök, akikre ráüvöltött, hogy tartsanak szabadon két utcával arrébb
egy pár méteres kört, és ha megmagyarázhatatlan módon megjelenik a körben egy
sebesült, gyorsan vigyék ki onnan, hogy hagyjanak helyet a sorban
következőknek. A zsupszkulcsokat az irodákban talált holmikból készítette.
Hermione
volt az egyetlen, aki nem tett fel kérdéseket. Szorosan átölelte Harryt, amikor
összetalálkoztak, majd mindketten folytatták a hoppanálást és a mentést, egy
idő után már a romok alól.
Napnyugtakor
holtfáradtan, mocskosan és sebektől borítva rogytak le egymás mellé az
útpadkára.
És
amikor az első rendőr megindult feléjük, hagyták, tegyen velük, amit akar.
Mire
magukhoz tértek annyira, hogy végiggondolják, milyen következménye lesz a
tettüknek, az események elszabadultak. Az FBI értesítette az amerikai elnököt,
az konzultált a saját embereivel, és még aznap éjjel Kingsley Shacklebolt, az
angol mágiaügyi miniszter sürgős kandallóhívást kapott Washingtonból.
Reggel
az amerikai újságok címoldalon hozták a tragédiát, az esti kiadások viszont már
a két hős varázslóról írtak, akik emberek százait mentették ki az épületekből.
Az internetre felkerültek a tornyok összeomlásáról készült amatőr felvételek, egy-kettőn
Harry és Hermione hoppanálását és a sérültek zsupszkulcsos érkezését is rögzítették.
A
kórház biztonsági kamerájának felvételeiből is kiszivárgott egy példány, és a
rendőrök között is akadt, aki szívesen állt szóba riporterekkel.
De
Harry és Hermione hallgatott. Nem beszéltek sem a nyomozókkal, sem a
riporterekkel. Kingsley rövidesen megérkezett New Yorkba, ők bezárkóztak vele
egy bűbájokkal védett szobába, és amikor kijöttek, beleegyeztek, hogy merengőbe
helyezik a mentésről szóló emlékeiket. Kimerítő vallomást adtak a létező összes
hatósági személynek, órákon át válaszoltak a felmerülő kérdésekre, ám miután
kiengedték őket az FBI épületéből, meg sem szólaltak. Némán csomagoltak, némán
nyújtották a kezüket a zsupszkulcs felé, és még Londonba érve sem hagyta el szó
a szájukat. Kingsley feltűnés nélkül kicsempészte őket a minisztériumból, és
napokon át titkolta mindenki elől, hol rejtőznek.
A
következő hónapok során Harry és Hermione az egészségesnél több nyugtató és
altató bájitalt fogyasztott, és továbbra is keveset beszéltek másokkal. Harry
egy idő után Kanadába utazott, Hermione pedig rászokott, hogy a munkanap végén
a miniszteri iroda felé tegyen egy kis kerülőt.
A
környezetük csak Esetként utalt a történtekre, és ahogy telt az idő, lassan ritkultak
a rémálmok.
Karácsonykor
összesen kétszáznegyvenhat amerikai családtól kaptak üdvözlőlapot, többségéhez
fényképet és meleg, hálás szavakat is csatoltak. Harry egy doboz mélyére
rejtette a leveleket, ám Hermione albumba rendezte őket és az ágya feletti
polcra helyezte.
-
Ezek szerint mentselek ki Kingsleynél a holnapi ötletbörzén? – érdeklődött Hermione
halvány mosollyal.
-
Justine-nek megígértem, hogy nem maradok a szükségesnél tovább – felelte Harry.
-
Ő sürgeti, hogy hazaérj, vagy neked sietős viszontlátni őt? – cukkolta a lány a
barátját.
Harry
zavartan vállat vont, és újra a bőrönd fölé hajolt.
-
A sürgősségin létszámhiány van, ezért folyton ügyeleteket vállal, de a főnővér
megígérte, hogy elengedi őt pár napra, amikor visszaérek. Elmegyünk a családjához,
Torontóba.
-
Családlátogatás? Elképzelhető, hogy gyűrűt is rejtegetsz a bőröndben? –
kuncogott a lány.
Harry
elvörösödött.
-
Justine okos, kedves és gyönyörű. Könnyű vele lenni. Nem kell magyarázkodnom,
ha rossz napom van, és nem zavarja a… ez az egész felhajtás, ami Angliában
fogad, ha idejövök.
-
És az sem gond, hogy ő kvibli, ugye?
Harry
bólintott.
-
Mellette én is kvibliként élek. Mostanában már alig varázsolok. De ha mégis, a
szeme sem rebben.
-
Justine egy igazi főnyeremény – biccentett Hermione. – Az egyetlen hibája, hogy
Kanadába született. Egy egész óceán választ el tőled.
-
Te is hiányzol ám – villantott féloldalas mosolyt Harry. – A telefon meg a
levelek… néha kevés. Eljöhetnél síelni velünk a karácsonyi ünnepek után. Justine
kedvel, örülne neked. Vagy akár jöhetnétek ketten is.
Most
Hermione pirult el.
-
Kingsley már említette, hogy tervei vannak karácsonyra – mormolta. – Még nem
döntötte el, hogy indul-e a következő választáson, de jövő nyárra amúgy is
terveztünk egy hosszabb nyaralást.
-
Nyaralást, vagy nászutat? – ugratta Harry a lányt.
-
Alig egy éve vagyunk együtt, túl korai ilyesmire gondolni! És még csak
huszonkét éves vagyok! – kiáltotta Hermione.
Harry
vállat vont.
-
Én is, de benned mégis felmerült, hogy gyűrűt vettem Justine-nek. Szóval, ha én
elég érett vagyok a házassághoz, akkor te még inkább. És Kingsley komoly férfi,
idősebb is nálad, összeilletek. A választáson pedig még több esélye lesz, ha
addigra a felesége is mellette áll.
Hermionénak
erre kivételesen nem volt válasza, ráadásul gyanúsan elpirult.
Harry
mosolya kiszélesedett.
-
Előbb-utóbb el kell mondanod a többieknek is. Tudod, milyen Mrs. Weasley. A
saját gyerekei mellett a mi szerelmi életünket is nyomon követi, és szívrohamot
kap, ha nem tőled tudja meg, hogy férjhez mész. A munkahelyeden sem tehetsz
örökké úgy, mintha csakis hivatalos kapcsolat lenne köztetek. A „miniszter úr”
helyett egyszer majd cukorborsónak szólítod Kingsleyt, és akkor kitör a botrány.
Hermione
felháborodottan tátogott.
-
Ilyet sosem tennék! – kiáltotta.
-
Vannak más, kínosabb becenevek is – vigyorgott Harry. Aztán elkomolyodott. –
Ronnak is szólnod kéne. Megsértődik, ha mástól tudja meg.
Hermione
felsóhajtott.
-
Ron így is, úgy is megsértődik, és borzalmasan fog viselkedni. Nem is értem, alig
pár hónapig jártunk együtt, és a végén ő is belátta, hogy nem illünk egymáshoz.
Mégis…
-
Csalódott, amiért nem működött köztetek a dolog – vont vállat Harry. – Rám
azért haragszik, mert nem vettem el Ginnyt és nem álltam be aurornak. Ehelyett körbejártam
a világot, ráadásul most még híresebb vagyok, mint a háború után, és ez
kiborítja. Az, hogy te is címlapokon szerepelsz, gyakran velem együtt, már túl
sok az egójának.
-
Eljöhetett volna velünk Amerikába – mormolta Hermione. – Mondtam neki, hogy én
nem bánom, ha csatlakozik, George is tudta volna nélkülözni. De ő dühbe gurult
és képtelen ostobaságokkal vádolt meg minket.
-
Nekem azt mondtad, hogy nem volt kedve utazni – vonta fel a szemöldökét Harry.
A
lány elfordította a fejét, és ökölbe szorította a kezét.
-
Mindig tudtuk, hogy Ron forrófejű, és meggondolatlan dolgokat mond, ha
elveszíti a fejét. Semmi szükség nem volt rá, hogy ti ketten is összevesszetek.
-
A lényegen nem változtat – szögezte le Harry. – Ron rád féltékeny, rám dühös.
Engem nem zavar, magamban már lezártam a régi barátságunkat, és úgysem
találkozom vele szinte soha. A többi Weasleyvel meg nélküle is tarthatom a
kapcsolatot. De te itt, Londonban élsz, ezért nem árt, ha mesélsz neki
Kingsleyről és reménykedsz, hogy benőtt a feje lágya. Talán, ha látja, hogy
szeretitek egymást, végre beletörődik, hogy nincs nálad több esélye.
-
Remélem – felelte Hermione. – Mindenesetre jó tudni, hogy Ron elől egészen
Kanadáig menekülhetünk, ha úgy adódik.
- Mindenképpen
szívesen látunk titeket. Ront meg majd lerázzuk a fenyőerdőkben.
*
Késő
délután Hermoine üzenetet kapott a Roxfortból, és azonnal útra kelt.
Minerva
McGalagony kurta biccentéssel fogadta őt.
-
Miss Granger, köszönöm, hogy eljött. Holnap reggelre a Roxfort Irányító
Bizottsága sürgős ülést hívott össze, ezért nem tudok a minisztériumba menni.
De fontosnak tartom, hogy segítsek a mugli projektek ügyében, ezért önön
keresztül szeretném eljuttatni a javaslataimat Mr. Shackleboltnak.
Természetesen küldök a miniszter úrnak egy összefoglaló tájékoztatót is, de ha
most megtárgyaljuk a részleteket, a felmerülő kérdéseit azonnal megválaszolhatja
majd. Remélem, nem veszi zokon, hogy igénybe veszem az idejét.
Hermione
megrázta a fejét.
-
Mit talált ki, igazgatónő? – érdeklődött udvariasan.
McGalagony
megköszörülte a torkát.
-
Erre még nem volt precedens a Roxfort működése során, ám belátom, hogy
változnak az idők, és a varázsvilágnak alkalmazkodnia kell az új helyzethez. A
Roxfort vezetésében is rugalmasságra van szükség, és én örömmel segítek
kidolgozni a részleteket, amennyiben a minisztérium érdemesnek tartja az
ötletemet a megvalósításra. Először persze kísérleti jelleggel, rövid időre,
kis létszámmal.
McGalagony
ideges volt, ennyit Hermione könnyedén leszűrhetett a monológból. A professzor
ritkán volt ennyire bőbeszédű, és a pergamenszínű arca is egészen kipirult,
miközben előadta a mondandóját.
Ám
Hermione még mindig nem tudta, mi maga az ötlet.
-
Ha hallhatnám a részleteket is… - vetette fel óvatosan.
McGalagony
kihúzta magát, és enyhén szemrehányó pillantást vetett a lányra.
-
Éppen készültem rátérni arra is – közölte szigorúan. – A Roxfort tananyaga
elsősorban a varázslásra képes gyermekek oktatási szempontjai alapján lett
kialakítva, és bár az évszázadok során módosult az előtérbe helyezett
tantárgyak típusa, soha fel sem merült, hogy ne a mágia oldaláról közelítsük
meg a kérdést. Ám elképzelhető, hogy a mugliknak is tudunk értékes információval
szolgálni. A Mágikus Lények Gondozása, a Gyógynövénytan, a Mágiatörténet, a
Jóslástan, sőt, még a Bájitaltan egyes részei is hasznosak és érdekesek
lehetnek a mugli fiatalok számára. Nyaranta a Roxfort kiürül, ám a birtokot
körülvevő bűbájok módosításával megoldható lenne, hogy néhány hétre mugli diákok
költözzenek a kastélyba, és rövidített, célzott oktatásban részesüljenek. A
tanári kar tagjai közül bevonnánk azokat, akiknek hajlandóak lerövidíteni a
nyári szabadságukat.
- Olyan
lenne, mint a mugliknál a nyári egyetem? – kérdezte Hermione. McGalagony
értetlenül pislogott, ám Hermione nem állt le magyarázkodni. – Ez csodálatos
ötlet! Akár a hatod-hetedévesek is besegíthetnének, önkéntes alapon.
Megvizsgáljuk a mostani tankönyveket, aztán készítünk a mugli gyerekeknek
saját, rövidített példányokat.
McGalagony
készült megszólalni, ám Hermione, ha egy ötlet gyökeret vert a fejében,
megállíthatatlanná vált.
- A
tábor elején elkísérhetnék ide őket a szüleik, tarthatnánk nekik idegenvezetést
a birtokon, így láthatnák, hol töltik majd az idejüket a gyerekeik –
morfondírozott tovább a lány. – Összeköthetnénk a táborozást kirándulásokkal,
szabadon válaszható programként, például Roxmortsba vagy az Abszol Útra, meghívhatnánk…
-
Jól van, Miss Granger, látom, érti a lényeget – szakította félbe az igazgatónő a
monológot. – A többit magára bízom, tájékoztassa az illetékes főosztályt, és
amennyiben eljutunk a megvalósításig, állok a rendelkezésükre.
Hermionénak
alig tűnt fel, hogy McGalagony kikíséri őt az iskolából. Gondolatban már
listákat írt, könyveket böngészett és programokat tervezett.
*
Este
Hermione a kandalló előtti fotelbe kucorodott. Az ölében egy vastag
jegyzettömböt tartott, aminek a szélére golyóstollat csíptetett. A földön
körülötte pergamentekercsek hevertek, a lábánál, veszélyes közelségben egy tintatartó
állt, és a fotel karfáján két penna pihent.
Hermione
orra tintafoltos volt, de ezt csak Kingsley látta, amint besétált a konyhából.
-
Legalább addig kelj fel onnan, amíg megvacsorázunk – kérte. – Tudom, hogy fél
éjszaka a projektjavaslatokon fogsz dolgozni, engem is ébren tartasz, és reggel
mindketten álmosan indulunk dolgozni. Most viszont szeretnék legalább egy fél
óráig nem a munkára gondolni, hanem arról beszélgetni, milyen gyönyörű vagy,
amikor a tűz fénye megcsillan a hajadon, és mennyire szeretem az illatodat.
-
Nehogy azt hidd, hogy romantikával levehetsz a lábamról – felelte játékosan
Hermione, de már félre is tette a tollat. Kikászálódott a jegyzetei alól és
Kingsleyhez lépett.
A
férfi erős karjai körbefonták őt, ajkuk egymáshoz tapadt.
Hermione
boldog volt. Igen, valószínűleg ébren tartja majd Kingsleyt fél éjszaka, de nem
csak a projektek miatt…
*
Molly
negyedórával kezdés előtt érkezett, mentegetőzéssel indított, de Kingsley
gyorsan megnyugtatta őt.
-
Egyáltalán nem probléma, hogy Ron nem tudott eljönni, tökéletesen megfelel,
hogy ön továbbítja a fia ötleteit, Mrs. Weasley.
Molly
helyet foglalt és a táskájából előhúzott két pergamentekercset. Az egyiket
átnyújtotta a miniszternek, a másikat Hermione felé tolta.
-
Ha jól vettem ki Ron szavait, ő a sport, a kviddics felől fogná meg a muglik
érdeklődését – kezdte az asszony a magyarázatot. – Bevonná a muglikat is a
bajnokság követésébe. Nyilvánossá tenné a mérkőzéseket, és említette, hogy a
telezízón… telenívón… valahogy azoknak a mugliknak is megmutatná a meccseket,
akik nem tudnak eljönni a stadionba.
-
Televízió – segítette ki Hermione. – Jó ötlet. A muglik számtalan sportért
rajonganak, eljárnak a kedvenc csapataik mérkőzéseire, fogadásokat kötnek, rajongói
klubokat alapítanak, vagyis pont úgy szeretik a saját sportjaikat, mint mi a
kviddicset. Ez biztosan megkönnyítené a két világ összekapcsolódását.
-
Ron még olyasmit is mondott, hogy valamiképpen lehetővé tenné a mugliknak is a
kviddicset. Bevallom – szabadkozott Molly –, ezt nem egészen értettem. A
kviddics lényege a repülés, nem? De Ron azt mondta, részletesen leírta a
javaslatát, és ha kell, szívesen részt is vesz majd a projektben.
Kingsley
az előtte heverő pergament tanulmányozta.
-
Igen, már látom. Talajszinthez közeli, megbűvölt cikeszt alkalmazna. A hajtók
és terelők szerepe kissé megváltozna. Úgy látom, Ron felettébb járatos a mugli
sportokban is. Említi a kézilabdát, és az… amerikai focit? – nézett kérdőn
Hermionéra.
A
lány bólintott.
-
A futball amerikai változatában a testi izomzat és az erőszakos fellépés is
helyet kap a stratégia mellett. Értem, miért gondolja, hogy a terelők feladata
azokhoz hasonlítható.
-
Ó, és George azt üzente, hogy a Varázsvicc Vállalat a következő két üzletét
mugli környéken nyitja meg, ráadásul az Abszol Úton levő üzletében egy éven át
kedvezményekkel várja a mugli gyerekeket, ha meg tudjuk oldani, hogy eljussanak
oda.
Hermione
tekintete felcsillant.
-
Már tervbe vettük az Abszol Út elérhetővé tételét a mugli közönség előtt,
George ajánlata remekül illeszkedik majd a kiránduló programok közé.
Kingsley
hátradőlt a székén.
-
Szépen gyűlnek a projekttervek, ha mindenki javasol valamit, bőven elláthatom
feladatokkal az illetékes osztályokat.
Molly
megköszörülte a torkát, és a kezében levő zsebkendőt gyűrögette.
-
Az én ötletem igazán csak egy kis semmiség. Valószínűleg ostobaságnak tartják
majd, de próbáltam kigondolni, miben segíthetnék a nagycsaládos édesanyáknak.
Töprengtem, hogy nekem mire lett volna szükségem, és mi az, amit a mágiám révén
hasznosítani tudtam a mindennapokban.
-
Mrs. Weasley, ön a legkiválóbb és legharcedzettebb anya, akit csak ismerek –
bókolt Kingsley. – Bármibe fogadnék, hogy az ön ötlete lesz az egyik
legnépszerűbb. Néha elég egy kis apróság is, hogy könnyítsen a mindennapokon,
és a családanyák szerepe a mugliknál is épp olyan fontos, mint közöttünk.
Mrs.
Weasley elpirult.
Hermione
elfojtotta a mosolyát. Kingsley hízelgés terén is utolérhetetlen volt.
-
Szóval, indíthatnánk egy bűbáj-szolgálatot. Tudják, elmehetnénk muglik házába,
és elvégeznénk azokat a feladatokat, amik nekik gondot okoznak. Varrás, főzés,
takarítás, ilyesmik. Vagy például gyerekszülés után. A nagyszülők és testvérek,
meg az egyéb rokonok ilyenkor rengeteget segítenek, de olyan anya is van, aki
mellett nem áll senki az első hetekben. Tudom, hogy van erre mugli személyzet
is, akik ezzel foglalkoznak, de mágiával minden gyorsabban menne, és néha éppen
az idő kevés arra, hogy mindennel elkészüljenek. A szegényeknek akár ingyen is
segíthetnénk, ha találnánk támogatókat.
Kingsley
homlokán megjelent egy apró ránc.
-
Az ötlet megvalósítható, és az ingyenesség kihangsúlyozásával határozottan nőne
a népszerűségünk. De vigyáznunk kell, nehogy ezzel a mugli szolgáltatóknak
okozzunk anyagi hátrányt.
-
Esetleg összefoghatnánk velük – javasolta Hermione. – A családgondozók,
szociális munkások, védőnők hálózata kiterjedt, de munkaerőhiánnyal küzdenek,
főképp, mert érzelmileg és fizikailag is kimerítő a feladatkörük, és a bérezésük
sem túl magas. Ők biztosan örülnének, ha beszállnánk.
Kingsley
beleegyezően bólintott, mire Hermione vad jegyzetelésbe kezdett.
Molly
megkönnyebbülten sóhajtott.
-
Sietek, nem érek rá a többiek sületlenségét hallgatni, szóval elmondom az
ötletemet, és várom a baglyot a további intézkedésekről – közölte Malfoy.
-
Neked is jó reggelt, Draco! – köszöntötte gúnyosan Hermione. – A világért sem
akarunk a szükségesnél több időt tölteni a társaságodban, ezért valójában
szívességet teszel nekünk, ha rövidre fogod.
Malfoy
felhúzta az orrát, és egyenesen a miniszter felé fordult. Tudomást sem vett a
vele egyszerre érkező Lunáról és Neville-ről, a még mindig ott ülő Mollyról, és
Hermionét is levegőnek nézte ezek után.
-
Két ajánlatom is van, elvárom, hogy ezek alapján jelentős pozíciót tölthessek
be a projektekben. Az egyik a Gringotts. Tárgyaltam tegnap a koboldokkal, akik hajlandóak
kiterjeszteni az ügyfélkörüket vagyonos muglikkal. Egy Gringotts széf még a
muglik biztonsági rendszerénél is hatékonyabb…
-
Kivéve, ha Harrynek kell még egy teásbögre, és éppen sárkány-repülős napja van
– mormolta Hermione.
-
… és a koboldokat, mondhatni, fellelkesítette a várható bevételnövekmény.
-
Rendben, megkeressük majd őket – biccentett Kingsley. – Önt pedig értesítjük a
tárgyalások alakulásáról.
-
A másik ötletem az aranyvérű családok üresen álló birtokaira vonatkozik. A
kúriákat szabadon látogathatóvá tehetnénk a muglik előtt. A portrékkal elcseveghetnének,
és úgy éreznék, mintha nem ostoba varázstalan semmik lennének, hanem jelentős
személyiségek, akik kivételes helyen járnak.
-
Nem tetszik a megfogalmazásod – közölte vele jegesen Kingsley. – Nagyon nem
tetszik. Ne adj rá okot, hogy azt higgyem, még mindig Voldemort eszméit vallod
a muglikkal kapcsolatban.
Malfoy
felállt, és merev tartással elindult kifelé.
Az
ajtóból még visszaszólt:
-
Ne felejtse el, hogy nem minden aranyvérű családtag van börtönben vagy a
temetőben. Ha azt akarja, hogy bárhova is beengedjük a muglikat, hagyjon békén
minket és a nézeteinket!
Kingsley
és Hermione összenéztek. Malfoyjal még sok bajuk lesz.
-
Mágikus állatkert? – nézett Hermione meglepetten Lunára. – Azt hittem, te nem
szereted, ha… tudod, a kerítéseket és láncokat.
-
A narglikat úgysem állítaná meg a kerítés, átrepülnének alatta – felelte Luna
elrévedő tekintettel.
-
Alatta? – ismételte Hermione. Segélykérő pillantást vetett Neville-re aki
vigyorogva hallgatta barátnője ötletét. – Akkor miféle állatkertre gondoltál?
-
Hatalmasra – válaszolt Luna. – Körbejárnánk a hegyeket, víz alatt úsznánk, és a
mugli gyerekek játszhatnának a pörgő puffancsokkal.
Újabb
segélykérő pillantás, újabb vigyor.
Kingsley
úgy döntött, közbeavatkozik, mielőtt a szerelme idegrohamot kap.
-
Miss Lovegood, nagyra értékelem, hogy hajlandó segíteni nekünk. Ha jól értem,
egy rezervátumszerűségre gondolt, ahova muglik is beléphetnének, ugye?
Luna
válasz helyett érdeklődve bámulta az ajtó feletti szürke foltot a falon.
Neville
végre megszólalt.
-
A Tiltott Rengeteg adta az ötletet. Ott is különböző fajok élnek egymás
mellett, viszonylag békességben. És Hagrid kialakított egy ösvényt, amelyen ha
közlekedett, sőt, ha diákok is voltak vele, a lények békén hagyták, sem nem
támadtak, sem nem menekültek előle. Luna úgy véli, a mugliknak tetszene, ha
legalább távolról láthatnának igazi unikornist, sárkányt, kentaurt, amikről
eddig csak mítoszokat hallottak. Természetesen komoly biztonsági intézkedésekre
lesz szükség, és tárgyalnunk kell a kentaurokkal is, de…
-
Igazatok van, ez megoldható – vágott közbe Hermione. – Luna, ezt szuper. Neville,
neked is van saját ötleted, vagy Lunával együtt dolgoztok majd ezen?
-
Igen, azt hiszem, van. – Neville beharapta az ajkát, majd nagy levegőt vett. – Egy
múzeum. A muglik szeretnek múzeumba járni, festményeket meg szobrokat nézni.
Legalábbis úgy hallottam. – Hermione bátorítóan mosolygott rá, mire Neville
valamivel magabiztosabban folytatta: - Lehetne egy múzeum a varázsvilág
történetéről. Kiállíthatnánk mi is varázslók által készített képeket, meg egyéb
holmikat. És talán néhány beszélő portrét is, ami a Roxfortban is van a falon.
Meg amit Malfoy mondott, hogy a kúriákban is érdekelné a muglikat. A portrék
mesélhetnének nekik arról, amit éppen látnak. Ez izgalmas lenne, nem?
-
Fantasztikus! – dícsérte Hermione. – Nem is értem, miért nincs még ilyen.
Elvégre ez a mágusgyerekeknek is hasznos lenne, miközben felnőnek, nem? Vagy a
hozzám hasonló mugliszülötteknek, akik óriási lemaradásban vannak a kultúra
terén, amikor belépnek a varázsvilágba.
Luna
talált egy újabb foltot a falon, és le sem vette róla a tekintetét, de a keze
azért rátalált Neville-ére, és megsimogatta azt.
-
Nézzük csak! – összegezte Hermione. A megbeszélés véget ért, kettőjükön kívül
más nem maradt a teremben. – Harrynek volt két javaslata, a felnőtteknek és a
gyerekeknek szóló változat Voldemortról. Aztán az igazgatónő ötlete a nyári
táborról, illetve az azzal összekapcsolható tervem a mugli túrákról Roxmortsba
és az Abszol Útra. Ron kviddics-közvetítése és a játék mugli változata, az már hat.
Luna rezervátuma és Neville múzeuma, az már nyolc. Molly bűbáj-szakszervízével
együtt összesen kilenc projektterv. Ha belevesszük a gringottsos tárgyalásokat
és a Malfoy-féle kúrialátogatásokat is, úgy már tizenegy. Izgalmas időszak
előtt állunk.
- Együtt
bármire képesek vagyunk – mormolta Kingsley, de mivel közben Hermione ajkát
bámulta, lehet, hogy nem a projektekre gondolt…
VÉGE
Kedves Író!
VálaszTörlésKulcsszó:
Rendben van.
1 pont
Csapat:
Bőven az ominózus esemény utáni elsimítást mutatod be, pipa.
1 pont
Kulcs:
Ügyes elképzelés. Számítottam rá, hogy a terrortámadás köre megjelenik ennél a kulcsnál, és tessék :) A technológia=kamerák, amatőr felvételek stimmelt. A kulcs önmagában a történet mozgatórugója, mégis valami kis hiány marad utána.
6 pont
Karakterek kidolgozottsága:
Az összes karaktered hihető és lélegző alany. Ron, mint sárga irigységtől megpukkadó balfácán... isteni. Egyedül Kingsley sántít kicsit, mondom is, hogy miért. Vezető szerep Hermione oldalán, rendben, de Ő kifejezetten olyan karakter, akinek kell egy segédpálca, egy ember, akit tud követni és akinek a tanácsait megfogadja (lásd Dumbledore). Lehet, hogy ezzel a gondolattal egyedül vagyok, de csakis abból a nem domináns személyiségtartalomból indulok ki, amiről Te is írsz (és ennek nyilván köze nincs az érzelmi vonulathoz). Az egyedi, tömegeket vonzó kisugárzás hiányzik az emberből. Számomra ezért vált visszatetszővé ez az oldala a történetnek. Csak ezért
6 pont
Történet kidolgozottsága:
Foghatjuk a - végül is - tisztán politikai alapokra fektetett témára, de az embernek elkalandozik a tekintete a szövegről. Picit száraz lett, leírásos, tényismertető. Ezen ugyan segítenek Malfoy beszólásai, Ron irigységének jelei és a Luna/Neville párosod, ami színfolt a tervek hálójában, de még emellett is rágós marad. Ezen kívül egy-két párbeszédjelenet kicsit erőltetettnek tűnik.
4 pont
Szubjektív:
Tetszett, az előzményötleted nagyon jó, de talán a jelenben játszódó problémamegoldó szemléletet le lehetett volna rövidíteni, és több panem et circenses-t adni a népnek. Ennek ellenére örömmel olvastam, de nem tudtam azonosulni a fő páros érzelmi vonalával.
5 pont
Köszönöm, hogy olvashattam!
Aramis
Kedves szerző!
VálaszTörlésKulcsszó: Nem. Itt Harry és Hermione önszántából fedi fel mágikus képességeit, és nem pedig a muglik fedezik fel őket. Az járulékos körülmény csak, hogy lekamerázzák több helyen is őket. De ez szerintem nem felel meg sajnos a kulcsnak.
0 pont
Csapat: Teljes mértékben.
1 pont
Mérce:
Kulcs: Teljesen rossz a kulcsfelhasználás. Olyan érzésem volt, mintha nem értetted volna a feladatot.
1 pont
Karakterek kidolgozottsága: A történet ezen része hibátlan. Nagyon jól hozod a karaktereket, minden apró részletre ügyeltél ebből a szempontból. Főleg Harry és Hermione karaktere nagyon eltalált, de a többiek is a helyükön vannak.
7 pont
Történet kidolgozottsága: A stílusa könnyed, kellemes. Nagyon jól lehetett olvasni. A cselekmény logikus követhető. Minden részletet jól átgondoltál. Jó volt a megvalósítás.
7 pont
Összesen: 15 pont
Szubjektív álláspont: Ha bármilyen történetben legyen az fanfic vagy original megemlítődik szeptember 11-e, és körülötte zajló események, az engem megvesz kilóra. Így ez a történet is. Olvastam volna még.
7 pont
D’Artagnan, a negyedik muskétás
Kedves szerző!
VálaszTörlésA pontjaim az alábbiak szerint alakultak:
Kulcsszó: 0 pont
Sokat vacilláltam, hogy megadjam-e a pontot vagy sem, de végül arra jutottam, hogy hiába 911-nél mugli technológiát használtak a támadásnál, de ez csak közvetve okozta azt, hogy Harry és Hermione, két varázsló leplezze le a varázsvilágot (ami után szintén megjelent a mugli technológia).
Csapat: 1 pont
Tökéletes volt. Remekül bemutattad az "utána" világot, a bizalmatlanságot a muglik részéről, a tenni akarást a varázsvilág felől.
Kulcs: 4 pont
Max pontot a kulcsszónál leírtak miatt nem tudok adni, viszont ahogy írtam, később szépen megjelentek a kamerafelvételek, a fényképek Harryékről a terrortámadás idején, ami bejárta a világot, így szinte mindenhova eljutott az igazság a varázsvilágról.
Karakterek: 7 pont
Karakterhű maradtál mindenkinél, néhol kicsit túlzónak éreztem a szereplők negatív oldalát (gondolok itt Dracóra és Ronra), de egyébként rendben volt mindenki. Harry és Hermione kapcsolatának a bemutatása, leírása remek volt. A fő páros, nem is meglepő, inkább egyedi, de működőképes.
Történet: 7 pont
Helyesírási szempontból talán egy vesszőhibát találtam, egyébként rendben volt a szöveg, a stílusod könnyű, emészthető, és hatásos (!). Annál a jelenetnél, amikor Harry és Hermione megkapja a karácsonyi képeslapokat a mugli családoktól, könnyeztem rendesen, pedig egyáltalán nem lett érzelgős.
Jó a sztori, a 9-11 projekt ügyes húzás volt.
Szubjektív: 7 pont
Jó volt a témaválasztás, remek volt a kidolgozás. Elismerésem.
Köszönöm, hogy olvashattam a történetet,
Athos
Szia!
VálaszTörlésKulcsszó: volt benne technológia, és segített is leleplezni a mágiát, de nagyon sokat vacilláltam, hogy megadjam-e… határtalan jóindulatomnak köszönhetően 1 pont.
Csapat: teljesen rendben volt, 1 pont.
Mérce:
- kulcs (7 pont): Nem sok szerepe volt a sztoriban a kulcsnak. Lényegében csináltál egy listát, és utána a megfelelő helyen felsoroltad. Kétség kívül szerepelt, de nem találtam elég kreatívnak a felhasználást. 3 pont
- karakterek kidolgozottsága (7 pont): teljesen rendben voltak, szinte mindenkinél jól hoztad az eredeti karaktert, továbbá tettél is hozzájuk. Kingsleyvel volt egyedül bajom, rettentő modoros és nyálas lett szegény ember, a többiek viszont tökéletesek voltak, úgyhogy 6 pont.
- történet kidolgozottsága (7 pont): jól indult, de aztán a végére elég száraz lett. Kicsit ez egész sztorinál azt érzem, hogy volt egy listád, ami alapján dolgoztál, és azt bővítgetted, míg a végén összeállt egy kicsit hosszabb listává. Volt pár helyesírási hiba, de nagyon kevés és nem is voltak zavaróak. A történet maga egyébként logikus, megtudunk mindent, amit meg kell tudnunk, viszont nem történik benne semmi. 5 pont.
Szubjektív álláspont (7 pont): az eleje jól indult, és az alapján többet vártam. Nem nagyon jött át Hermione és Kingsley kapcsolata, tulajdonképp említés szintjén jelentek csak meg. A sztori maga nem rossz, de nem az én világom, nem tudott rám hatni, teljesen közömbös maradtam az egész iránt, így hát 4 pont.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Üdv,
MP.
Kedves Szerző!
VálaszTörlésKulcsszó: 0 pont
Nem a muglik teszik a felfedezést, nem önakaratukból törekednek a mágia leleplezésére. Abszolút egy véletlen következménye az egész.
Csapat: 1 pont
Kulcs: 3 pont
Ott van a mágiát leleplező mugli technológia a kamerák képében. És jelentősége is van a történet szempontjából, hiszen azért próbálnak a mágusok valamit tenni a mágia muglik általi elfogadásáért és megértéséért, mert lelepleződtek. De ezen felül már nem a technológia okozta lelepleződés a fő témája a történetnek, és így elsikkad maga a valós kulcs.
Karakterek kidolgozottsága: 6 pont
Draco tökéletes. Imádtam. Kellően és szerethetően csípős önmagát hozta. Gratulálok, mert ez sokaknak teljesíthetetlen kihívást szokott jelenteni. Mindenki más is rendben volt, egyedül Kingsley az, akivel nem tudtam kibékülni.
Történet kidolgozottsága: 6 pont
Kidolgozott, logikusan felépített cselekmény. A stílusod gördülékeny és nem ingadozik. A helyesírás is rendben volt, max. egy-két elírást vagy vesszőhibát találtam, illetve a párbeszédeknél a kezdő gondolatjel kötőjel maradt. Engem abszolút vitt magával a történet, nem kalandozott el a figyelmem egy pillanatra sem, de kicsit laposnak érzem a cselekményt abban az értelemben, hogy nem igazán történt semmi, kicsit az egész történet felsorolás jellegű. Hermione és Kingsley kapcsolata számomra hiteltelen, nem tudtam ebben a történetben, ezekkel a karakterekkel valóságosnak elképzelni.
Szubjektív: 6 pont
Tetszett a történet, de nem tudott olyan igazán ütős élményt nyújtani. Ettől függetlenül kellemes olvasmány volt, és Draco számomra igazi fénypontja a történetnek.
Köszönöm, hogy olvashattam a történeted!
Üdv,
Porthos